Megható versek-idézetek

 
 
 
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám !!
 
 
 
 

Édesanyák imája felnőtt gyermekeikért.

Mindenható te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Retteg az én szívem, az oroszlán ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet...

Ámen !

 
 
"Ne ítélkezz felettem, ha még nem jártad végig az utamat.. 
Láthatod a mosolyom... de nem látod mögötte a fájdalmat 
Ne dobálj kövekkel.. ha nem tudod... mit miért tettem 
Láthatod a hibáim.. de nem látod az összetört szívem 
Léptem én is rossz útra... volt, hogy más ember voltam.. 
De csak boldog lenni! Ezen kívül semmi mást nem akartam 
Ne bánts szavakkal.. ha valójában nem tudod, hogy ki vagyok 
Láthatod a tetteim de nem látod, mikor pofonokat kapok.. 
Minden embernek meg vannak a magában hordozott sebek 
Melyek soha el nem múlnak.. hiába telnek gyorsan az évek 
Ezért mielőtt valakiről rosszat mondanál.. vedd fel a cipőjét 
S meglátod.. ha felveszed.. Te leszel ki letörli majd a könnyét.."
 
 
 

Deli Enikő
Kezek

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Kérlek szépen, meséljetek!
Gyermekként hogyan éltetek?
Öleltetek? Szerettetek?

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Sokat fáradva éltetek.
De hiszem azt is: öleltetek.
Kedves kézben pihentetek.

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Unokákat tereltetek,
Nekik oly sokat főztetek,
Kapáltatok, kötöttetek.

Fáradt, kedves, öreg kezek!
Kérlek szépen: pihenjetek!
Annyi mindent megtettetek!
Pihenjetek, s öleljetek!

 

 

Döbbenés

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.

Őri István

Ha elfáradtál...

Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek,
ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.
Ami mellett fiatalon elmentél rohanva,
most ráérsz megnézni, botra támaszkodva.

 

Nevess, nevess, a bajt soha ne keresd,
örülj a mának, holnap már rosszabb is lehet.
Keress barátokat, bánatodat oszd meg.
Ha osztasz bármit is, egyre kevesebb lesz.

Soha ne hidd, hogy sorsod a legrosszabb,
mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.
Légy vidám - mert teljesen mindegy -
az élet úgysem áll meg, és úgy sokkal könnyebb.

Ne sajnáltasd magad, légy arra büszke,
sok mindent átéltél, és mégsem törtél össze.
És mert visszahozni semmit sem lehet,
fogadd el így és élj emberhez méltó, derűs életet.

( Ica Beke )

 

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra, fácánra.
Koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki.
Kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba.
Békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni.
Tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Kálnay Adél

 

Dsida Jenő : Én hívlak élni

Hallgasd meg, mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.
Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!
Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.
Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.
Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni..


Meggyesi Éva verse

"Ne dobd el azt, ki felnevelt,
s rosszat ne mondj reá,
szeresd, mint szíved mélyében
a néma dobbanást.
Ne bántsd meg szóval, nem tudod
egy szó mennyire fáj,
akár egy tőr, mely fúródva
a szívedben megáll.
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
hisz annyi éjszakán,
teérted sírt, és ontotta
a könnyek záporát.
Ne dobd el! Hisz éjjelente
te érted mond imát,
s minden könnycsepp, mit érted ejt,
egy néma vallomás.
Minden öröme, mosolya,
mely látszik ajakán,
hozzád száll, s tiéd szívében
tán minden dobbanás.
Ne dobd el! Hiszen panaszod
ő érti! Senki más!
S ő lesz talán az egyetlen,
ki érted majd kiáll.
Ne dobd el! Hiszen lesz idő,
hogy nem lesz semmi más,
csak puszta föld, ahol térdre hullsz,
s tán néhány szál virág"

 

 

Embernek lenni!
Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!

Lerázom magamról a port,
Amit a századok ajka rám lehelt,
Ledobom a palástot,
Amit a Hivatal rám tekert,
És az apostol köntösét is szétnyitom,
Amit szent ujjak fűztek össze vállamon:
Nézzétek, itt vagyok.

Lepletlenül, akár egy fiatal fűz a márciusi szélben,
Amit a földanya megformált a mélyben,
Amint elgondolt az Isten öröktől való villanatában,
Fogantatásom titokzatos pillanatában:
Én, ember, egy a millióból.

Ne várjatok éntőlem prédikációt
És ódát és okoskodást ne várjatok:
Én azt beszélem, ami vagyok.
Apró vagyok, és nincsen bennem semmi jó:
És mégis, a gondolat, amely tagjaimat összetartja,
Öröktől való.
Nyomorult vagyok: nincs magamtól semmim
Ami több lenne a pornál,
És mégis, úgy akarta az, aki formált:
Ami vagyok, örökkévaló.
Semmi vagyok, egy milliomod,
De minden, mert mindnyájatok.
Nézzétek, ezek az erek milyen kékek:
Akár a ti eretek!
És piros bennük és meleg a vér,
Mint bennetek.
Nézzétek ezt a szájat:
Kenyérre és csókra és szóra született,
Mint a tietek.
Ez a két szem nézni és nevetni szeret,
És látni tanult és sírni szokott,
Mint a ti szemetek,
És álmélkodik reggeltől estig,
Mint ti és Plátó és a kisgyerekek.
Halljátok, a szívem hogy piheg?
Hallgassátok és megértitek,
Hiszen ő is, mint a ti szívetek,
Kilenc hónapon át pihegett
Egy édes anyának szíve megett,
És visszatér, mint ti visszatértek,
A földbe, amelyből vétetett.

És ez a lélek, érzitek-é,
Hogy lüktet és ölel a lelketek felé?
Ó nézzetek belé!
Magát mutatja, egyet mutat:
De ebben az egyben a ti arcotokat.
Tükör módjára tükrözi hűn:
Benne az erény és benne a bűn,
És minden érzés benne van,
Ami csak bennetek megfogan,
S kimerhetetlen mélyébe lenn
Piheg a mindennapi rejtelem:
A közös, a közös Végtelen.

‪#‎SíkSándor‬ Ember

 

 

Anya itt vagyok

Anya! Látod, itt vagyok én is,
még most is ugyan úgy álmodok,
arról a régi szép időről,
mely a lelkemben ott ragyog.

Ahol nem volt, mi közénk álljon,
s gonosz érdek még nem honolt,
Azok az édes, régi álmok,
most is azokról álmodom.

Anya. Tudod, még most is várom,
hogy egyszer újra átölelj,
ne szólj semmit, csak karod kitárva
várj, amíg hozzád érkezem.

És én repülök, szívem kitárva,
nem lesz már ami visszatart,
hisz úgy szeretném, hogy végre egyszer
Leromboljuk a gátakat.

Anya. Félek. És féltelek téged!
Hiszen az idő oly gonosz!
Előttem sötét, ijesztő árnyak,
s vörös ruhájú démonok.

Hiába kérem, hagyjatok békén!
Had tépjem szét a gátakat!
Hiszen nélküled nincsen semmim!
S oly közel van az alkonyat!

Anya! Tudod, én most is várlak,
s magamban félve suttogom,
engedj magadhoz! Döntsd le a gátat,
amely közénk áll, hisz tudod.

Hozzád száll minden imádságom
álmatlan, borús alkonyon,
ne hagyj itt engem sötét homályban!
Szeretlek Anya! Jól tudod!

Írta: Meggyesi Éva


 

Aranyosi Ervin ~ Hogy mit dolgozom? ~ Anya-vers

Anya vagyok, – bár nem annak születtem.
Anyává én, egy csodás napon lettem.
Érdekel téged, hogy mit dolgozom?
Nem magyarázom, csak összefoglalom:

Mikor felkelek, még alszik a család,
nézik az álmuk szebbik oldalát.
Alvó arcukra lágy puszit adok,
ilyenkor én, egy halk vekker vagyok.

Így kezdődnek a munkás reggelek.
Ébresztő után a konyhába megyek,
Kezem által az asztal megtelik,
ahogy készítem a finom reggelit.

Amint leül az útra kész család,
szakácsból máris pincérré vedlek át,
ami csak kell, kezük alá rakom:
- 'Ne menj el éhen, drága angyalom!'

Ők útra kelnek, én itthon maradok,
utánuk mindig szép rendet rakok.
Takarítónő - ez most a szerepem.
elvégzem én, - habár nem szeretem.

Azután én beszerző, is vagyok!
Ebédhez, vacsorához bevásárolok.
de kreatívnak kell lennem nagyon,
mert pénztárcámban nincs egy kis vagyon.

Ha nálunk baj van, valaki beteg,
én gyógyító, tudós orvos leszek,
és ápoló, ki nyugtat, borogat,
és gyógyszerész, ki kever porokat.

És tiszt leszek, ki parancsokat oszt,
és panaszkönyv, ha nem ízlik a koszt.
Ha ünnepelsz én tortát készítek,
s lám ilyenkor a cukrászt nézitek.

Mosoly az arcon, s már fotós leszek,
- hiszed – magamnak fényképezgetek?
Aztán, mikor majd elszáll az idő,
jó lesz, hogy annyi fénykép jön elő.

És délután, szép programod, ha van,
sofőr leszek, s szállítlak boldogan,
Legyen az sport, művészet, más egyéb,
én viszem el a kedves csemetém.

Ha nagy leszel, s rád tör a szerelem,
tanácsadóként beszélhetsz velem.
Tanár leszek, ki életre tanít,
és megsúgom a szerelem titkait.

Amit tanultam, azt mind átadom,
nem lazsálok, nincsen szabad napom.
Éjjel-nappal szolgálatban vagyok,
s amíg csak élek, ANYA maradok!


 

IMA A CSALÁDOMÉRT..

Imára kulcsolom két kezem,
s tehozzád szólok most Istenem.
Nem kincset kérek és nem is gazdagságot,
s nem is magamért mondok imádságot.

Családom sorsáért aggódom nagyon,
mert az ők élete többet ér, mint egy vagyon.
Küldj nekik hitet e nehéz napokra,
s okos gondolatot mi a gondjukat megoldja.

Biztató reményt ,hogy bízni tudjanak,
s erőt, egészséget,hogy tovább jussanak.
Az unokákat tisztességgel nevelhessék,
s munkájuk gyümölcsét sohase veszítsék.!

Imáikat ne mondják hiába ,csak vigyázz rájuk Istenem.!
Rájuk és a családra. ..Ámen.!

 

 

 
 
 

Testvériség

Én nem tudok mást úgy ölelni meg,
Ahogy a testvéremet ölelem,
A testvéremet, aki egy velem.
Ahogy szerelmem van,
Úgy van gyűlöletem.
Ember vagyok.
Mindenkit egyformán szeretni
Istennek adatott.
Ahogy vágyom - úgy visszaborzadok,
Ahogy epekedem - úgy rettegek,
Mert vannak örök, tiszta, szent hegyek,
És vannak mocsarak.

Én azzal megyek csak,
Ki velem egykép hajlamos a jóra,
Az Isten engem így teremtett -
Én nem tehetek róla...


 

Ahogy az éjjelek lehűlnek,

mindig gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam,

elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár.

Jóvá tenném mit mulasztottam, de nem lehet,

mert ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!

Még nem késő, te még megteheted.
Megőszülve is maradj gyermek,

mondd meg neki mennyire szereted.

 


 
 
A szeretet halkan,csendben osztogatja magát,
Nem halljuk,csak érezzük ki nem mondott szavát.
Adja magát szülők által,érkezik baráttal,
Szerelemmé változik egy igaz,tiszta vággyal.
Adhatja mindenki,megkaphatja bárki,
Nem is kell érte nagy dolgot csinálni.
Elég az,ha hűségesen magunkba fogadjuk,
S amikor úgy érezzük,máris továbbadjuk.
Nem féltékeny,nem kérkedik,csendes, alázatos,
Ez ami a szeretetben olyan csodálatos.
Kerüli az erőszakot,hisz a békességben,
Nincs is nála fontosabb társ.
Egy nagy betegségben,nem pirula,
Nem orvosság gyógyít meg sebeket,
Többet ér mindennél a tiszta,hű szeretet.
Pedig ,,ő" csak halkan,
csendben osztogatja magát. ”
 
 
 
 
 
 

Öregedő kéz, ráncos és eres,
tétován keres egy fiatal kezet,
s az félrelöki, nem durván, csupán
mert oda sem figyelt egyáltalán.
S az öreg kéz visszahúzódik lassan,
egy élet kínja van e mozdulatban.
Kicsit reszket még, szégyenlős, zavart,
pedig nem kérni, csak adni akart.

Dánielis Éva

 


 

 

Emlékvers nőknek negyven után

Nem akkor múlik el az ifjúságod,
Amikor azt mondják neked: néni.
Addig tart, amíg tudsz életedben
Őszinte szívvel örülni, remélni.

Ifjúságod megtart téged
Míg örülni tudsz egy szál virágnak
Amíg helye van szívedben
Egy májusi est dalának

Ha majd nagymamaként egykor
Megérzed talán, hogy szíved fárad,
S nem támad vágy, ami éltet,
Akkor, - de csakis akkor-
Ints búcsút az ifjúságnak.

Csabai Lajos

Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,
kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?
Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja!
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.
Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,
elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr !
Róna Katalin
 

Heinrich Heine: Bánat

Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szív dobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem! ford. Szabó Lörincz

 

Horváth Edina


A szeretet
A szeretet olyan, mint a nap,
Boldog az, ki belőle kap.
Meleget adó és szívgyógyító,
A kemény lelket puhává lágyító.

A szeretet jó és adakozó,
Mi a szívbe soha nem viharozó.
A szeretet él, mi örökké él,
Mások öröme néki a nagy cél.

A szeretet hűséges és nagy,
Benne sosincs hideg fagy.
A szeretet az mindig figyelmes,
Megbocsájtó és kegyelmes.

A szeretet maga az Isten,
Kinek szívében rossz nincsen,
Kit szívem imád oly hűen.
Ő az én mindenem, a kincsem.

 

"Mert nekünk ott van az otthonunk, 
Ahol gyermekként játszottunk. 
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt, 
Ahol ébren is álmodtunk.
Ahol a harangok hangja szállt, 
Ahol nagyapánk háza állt. 
Ahol szó volt a szó, hol a rossz is túl jó, 
Ez az egy út, mi járható!"

/Ismerős Arcok/

Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!
Mikor megöregszel, akkor majd megérted:
Te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz Te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s Te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.
S hidd el téged szolgál az életben minden.
Ahol szeretet van, - tudd, - ott hiány nincsen...

(Aranyosi Ervin)

 

Szeretni kellene már

Elég volt már a magányból,
én is kérek a boldogságból.
Meguntam mindig egyedül lenni,
nagyon szeretnék már párban élni.

Tudom kit akarok,

ő érte harcolok.
Olyan leszek,mint egy tigris,
én óvlak és védelek is.

Én szeretlek téged,
remélem ezt érzed.
Semmi más dolgod nincsen,
csak ne dobd el a szívem.

Szeretni kellene már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeretni kellene már,
míg a halál rám talál.

Te vagy a fény a sötétben,
ködös reménytelenségben,
szín a szürkeségben,
szív az üreségben.


Nincs már nekem semmi másom,
te vagy at én boldogságom.
Ennyi kell e világon,
édes kicsi Virágom.

Szeretlek án nagyon már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeress te is engem ám,
míg a halál rám talál.

Mindig öröm tölt el,
ha Szerelmem jön el,
és minden percben érzem,
hogy jó veled, Kedvesem.

Elengedni nem foglak,
elhagyni sem akarlak.
Neked adtam a szívem,
a lelkem és mindenem.

Szeretni kellene már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeretni kellenem már,
egy egész életen át.

 

 

Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!
Mikor megöregszel, akkor majd megérted:
Te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz Te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s Te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.
S hidd el téged szolgál az életben minden.
Ahol szeretet van, - tudd, - ott hiány nincsen...

(Aranyosi Ervin)

 

Ha majd gyermeknek látsz fiam

Mikor nagyon öreg leszek,
gyermeknek látsz fiam,
makacs, öntörvényű, dacos gyermeknek.
Olyannak, ki gondolkodás nélkül megy a feje után, 
ki nem érzékel múltat, sem jelenperceket.
Lehet a kezem is megremeg, ha kanalam fogom,
s az étel nagy része is ajkamon csorog,
mert a tehetetlenséget szülte véges állapot,
nem ural majd többé tiszta tudatot.
De te akkor is türelemmel légy, 
és ne változtasd irányomban régi énedet,
hisz én akkor is, ott is ugyanaz leszek,
ki szívébe zárt két szót,
- Anya, szeretlek-
Tudd, hogy az idő folytonos körforgás,
egyszer majd te is öregkorba jutsz.
S egyszer majd te is rádöbbensz arra, 
becsülendő az-az ember,
kinek kettészakadt sorsvonala 
itt a földön, és a fenn a csillagokban is
a tiéd mellett fut.

Kun Magdolna

"Én is voltam egyszer boldog, nagyon rég...
Oh, ha újra önfeledten nevetnék!
De szívemben nem lakik most boldogság,
Pedig ízét oly szívesen kóstolnám!

Én is voltam egyszer boldog, de elmúlt...
Ajkamon a vidám kacaj elnémult.
Gyászos csend kíséri most már lépteim,
S néma szívem csendben sír."

 

 

Csaba Ferenc: Hazatérés

Ha egyszer majd nem lesz hova hazamenni, 
a zárt vak ablakok mögött nem vár senki, 
ha a ház nem lesz más, csak kihűlt alakzat, 
benne temetni múltat, s belőle halottat, 
ha a kapuban már nem vár senki, 
nem lesz hova hazamenni.

Az emlékezést a falakon majd beszövi a pók, 
és nem lesz több édes szülői csók, 
ha a gyermekkort végképp el kell temetni...
Istenem ha egyszer nem lesz hova hazamenni, 
ha majd nem marad más csak sírok közt a könnyek 
hazatérni hova menjek?

A lezárult sors csak porhüvelynyi 
nem vagyunk több, csupán ennyi. 
A felmenők nem voltak hősök, 
csak Isten előtt meghajló ősök, 
én sem vagyok több, csak ennyit érek, 
de meghalni----közétek---majd hazatérek.

 

Muhi János

Mesélj apu

Mesélj nekem apu, 
Mi az, hogy becsület? 
Hogyha az van nekem, 
Jár érte tisztelet? 
Milyen lesz apu, 
Az igaz szerelem? 
És ha majd elmúlik 
Akkor az fáj nekem? 

Vannak-e apu, 
Ma is istenek? 
Hisznek-e még bennük, 
Most is az emberek? 
Van-e tényleg élet 
A halál után? 
És ha ezt kérdezem, 
Miért nézel bután? 

És ha majd felnövök, 
Nekem is lesz sorsom? 
Mert most a tanulás, 
Az a legfőbb gondom. 
Miért lesznek rosszak, 
Apu, az emberek? 
Hogy lehet, hogy vannak 
Éhező gyerekek? 

Ha a munkádért mindig 
Megkapod a béred. 
A hónap végén akkor 
Miért nincsen pénzed? 
Ha rám nézel, látom, 
Fátyolos a szemed. 
Hogyha én nem lennék, 
Könnyebb volna neked? 

Hogyha öreg leszek, 
Nekem is lesz szagom? 
És az unokákat 
Én is elronthatom? 
A szomszéd néniből 
Mikorra lesz banya? 
Hogy lesz egy országból 
Mocskos zsiványtanya? 

Sok mindent nem tudok, 
De egyet, elhiheted, 
Megmutattad nekem, 
Milyen a szeretet. 
Ne búsulj, apa, 
Nem számít a pénzed, 
Mert jó, hogy velem vagy, 
Én így szeretlek téged.

 

 

Meggyesi Éva

Ne akkor hozz nekem virágot
mikor már végleg elmegyek!
Ott már a vöröslő rózsák
nem nyílnak. Elhalnak velem.

 

Hiába ontasz majd könnyet,
akkor már nem fáj nekem.
Csak csönd lesz, s beterít lágyan
az éjszaka sötét köpenye.

Ne akkor sírj mikor késő,
ott már nem látom könnyedet!
Ott már csak hűsítő harmat
lesz, amely síromra pereg.

Ne akkor jöjj mikor késő!
Ott már nem hallom léptedet!
Most jöjj, amikor várlak,
s titokban érted reszketek!

Ne akkor mondd, hogy szerettél!
Most mondd, míg itt vagyok veled!
Hisz oly gyorsan múlik az élet,
mint a lepergő homokszemek.

 

 

Kun Magdolna: Anyám csendessége...

Csak ültél Anyám némán az ajtó figyelve,
mikor kattan a zár, és én mikor lépek be,
hogy fejet hajtsak előtted megszégyenülten,
mert most is, mint mindig későn érkeztem.

Csak ültél némán, s könnyed hullattad,
miközben igazi fájdalmad, visszafojtottad,
hogy meg ne lássam soha szelíd szemedben,
milyen érzés sírni az éji csendekben.

Csak ültél és hűen vártál, reggel, délben, este,
mindegy hogy éj volt, vagy éppen napfelkelte,
te csak vártál anyám, vártál rám rendületlenül,
mint kinek az akarata sohasem gyengül.

Te tudtad, hogy az anyák mind-mind ilyenek,
visszafogják könnyeiket, és nem keseregnek,
nem mutatják fájdalmukat, sem szenvedésüket,
mert szívükben végtelen a gyermek-szeretet...

 

 

1- 2

 

Szavazás

Milyennek találod az oldalt ??

Kereső

 

 

 

 

Szeretettel üdvözöllek

 

 

 

free hit counter

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nap idézete

     

 

 

 

 Sok boldog

születésnapot 
és névnapot
a ma ünneplőknek !
 

kattints



 

 

 

 

lap tetejére

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

Szerkesztett képeim nagyban.

 

 

 

 

 


 

Kenan Imirzaioglu

 

 

 

 

 

 

 

 


Bergüzar Korel - Sehrazat Evliyaoglu

 

 

 

 

 

 

 


 

 
 
 

 

 

 

  ·

 

 

 

 

 

Debreceni Virágkarnevál 

Mire tanit a természet ?

Segítő kövek !!!

Melyik napon születtél ?

Mi az eredeti neve?

 

Kelta horoszkóp –

te milyen növény vagy?

 

Jógával az allergia ellen

Péntek 13 és egyéb babonák

Öltözz fel – megmondom ki vagy!

 

Számokban a szerencséd?

 


 

Kifestők gyerekeknek

Karácsonyi kifestők

 

 

Milyen kert illik hozzád?

 

 

 
 

 

 

 

 

 

 

 


 

  

  Emberi törvény : kibirni mindent,

s menni, menni mindig tovább,

 még akkor is ha nem élnek már benned:

 remények, és csodák."

(Hemingway) 
 

 

 

 

  

Ha tehetném,

bejárnám az országot

Mindenkinek adnék

egy szál virágot.

Mindenütt hagynék

szívemből egy darabot,

A szeretetnek nyitnék

ajtót és ablakot!

 

 

 

 

 

Kokárda -

a piros az erőt, a fehér a hűséget, 

 a zöld a reményt jelképezi

 

           A Zászló!
 Melyért milliók haltak már,
 s melyet milliók tapostak már.
 Nekem szent és sérthetetlen!
 Caesar

 

 

 

 

 

 

Bannerem

 

 

 

 

Hinni a szépet, a lehetetlent,
Hogy egyszer valóra válik.
Hinni a világban, akaratunkban,
Ha kell hinni mindhalálig.

 

 

 
 
"Ne tartsd fontosnak,
 hogy fontosnak tartsanak
 egyszerűen csak szeress,
 és fontos leszel."

 

                    

 

 

 

NAPTÁRAK

 

 

 

 

 

Az élet himnusza

 

Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleleld
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet dal - énekeld!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki
Az élet élet - éljed!

 Legyen szép az életed!

 

 

 




 

 

 

Köszönet ! ! !

 

http://suzymama.bloglap.hu/

 

 

 

 

 

BANNEREK

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

""Ne haladj előttem,mert nem tudlak követni.
 Ne gyere utánnam,mert nem tudlak
 vezetni.
 Jöjj ide mellém és próbálj meg szeretni."

 

"

 

 

 

 

 

 

 

 

   

A szeretet kérés nélkül ad,

makacskodás nélkül elfogad,

 

késlekedés nélkül megbocsát.

 

 

 

 

 

 

 

 

Senki nem tudja a másik könnyeit felszárítani anélkül,
hogy magának is ne lenne nedves a keze. 

 

 

A szívem meghallotta,

mit súg az ő szíve, és boldog volt.

 

 

 

 

 

Nem hiába szép a neved,
Elfeledni nem is lehet!
Arra kérlek, te se feledd
Ki -e pár sort írta Neked!


 

 

 

 

 

 

Ha leírom neved a homokba,
a legelső forgószél elhordja.
de ha neved egy szikla kőbe vésem,
azt évek múltán is megleled.
Így véstem egykor szívembe egy szót
és egy nevet:
a szó: SZERETLEK
a név:A TE NEVED

 

 

 

 

 

Evezz , evezz az élet tengerén
Hajód árboca legyen az erény
Kalauzod legyen a szeretet
Kisérödül vidd azt kit

Igazán szeretsz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

0.015 mp