Képeim

Róluk emlékezünk, a nőkről,,,,



Hull a hó, hull a hó minden hófehér
Száncsengő ma vígan szól mert itt van már a tél..




Rózsák tőllem.....

A fenyőfa ünnepen díszítsünk sok ágat.
Szaloncukrot tegyünk rá, abból is vagy százat!
Tetejére csillagot, arany színűt rakjunk.
Ajándékot egymásnak tiszta szívből adjunk!

Fény ragyog a szemeden.. Beszélsz hozzám kedvesen,
Táncol szavad lelkemen...Boldogság ül szívemen,

itt a nyár..szerelem,napsugár....


Szín lettél Lelekembe.
Legszebb virág kertembe.

Tündököl a tűzpiros,
Szerelmesnek nyílik most...

A múltat olyan jól el tudtam feledni:
Nem emlékszem másra,
Csak a búcsuzásra."

Nem akarok semmi mást
Csak téged egy örök életen át......

Itt a tavasz, tudod-e?
leheletét érzed-e?

Rád gondolok hosszan elmerengve,
S belelátok abba a szép szemedbe!
Esik az eső, esik az eső ,elázik a szívem, az egyetlen kincsem..

Szerelmemnek-szeretettel...

Varga Éva
Éjjeli vándor
Szemében az éjek álma.. Új virágot hajt,
Szívéből a szél elfújhat, minden apró bajt..
Illatával hinti rózsa, vadvirág
S a kebelébe öleli a Nagyvilág.

"hajad aranyával hiába próbál versenyt tündökölni a nap".

A szivárványon együtt sétálunk...

Könnyező hajnali fényben,selymesen - mézízű szélben.

Van, hogy álmodva ébredek,s oly valóságos a képzelet...




Egy szívből csorduló bolygónyi álom,
Ezt mind, ha kéred, valóra váltom.

Akár egy fényes csillag, Szikrázó drágakő...

Néha váratlanul jön ..S néha tudod hogy itt van,

Úgy szeretném elmondani, hogy szeretlek téged,

Te vagy a mindenem,te vagy az életem,

Csak Neked..

Tóparti vallomás....

Ó,csodálatos jégvirág....

Rád kacsint a téli nap..kedvesen átölel...

Én már csak akkor élek, ha adok neked szívet ,virágot...

Táncol a szellő, piros ruhában....

Illatos , édes , első szerelem...
Nekem ily rózsám nem volt sohasem .

Szemed ragyogása nekem az élet.....


Szép volt minden perc veled..és te mégsem értetted..




