http://www.dancingsantacard.com/en/step_3

 

 

 

 

 Mikulás

Mindenki jótevője és a gyerekek kedvence...

 a csöppségek már az első sötét és hideg este elteltével elkezdik visszaszámolni a napokat addig,

amíg ki nem rakhatják csizmájukat az ablakba.

Lakhelye: Az északi sark

Életkora : ismeretlen...

Kedvenc étele : A csokis sütemény.

Kedvenc itala : A forró kakaó és tej..

Kedvenc állata : Rénszarvas...

Ismertető jelei :piros ruha  és sapka

hehér haj és szakáll,

  és imádják a gyerekek ! ! ! 

 

 

 

 

 

 

-Megérkeztem! Itt vagyok!
Ők meg pici krampuszok!
Eljöttem én hozzátok:
vidámságot kívánok!

Ajándékot kínálok,
nyissátok ki a szátok!
Kedves dallal köszöntsetek,
hisz itt vagyok közöttetek!

Ajándékom osztogatom,
jó gyereknek odaadom!
Visszatérek jövőre:
éppen egy esztendőre!

Szánkómra most visszaszállok:
rénszarvasok reám várnak.
Hópihékkel repülünk,
csengőszóval csendülünk.

 

 

 

 

Így december elején,
Szent Miklós idején
apró kis szívek remegve
gondolnak a jó öregre, 
az öreg Télapóra,
ki a vágyak tudója.
Én is sokat gondolok rá,
mert szeretem.
Hófehér szakálla,
piros csuklyás ruhája
álmomban elkísér
Szent Miklós idején..
Mindig jó leszek
és szót fogadok,
az óvodában sok
piros pontot kapok.
Így ábrándozik a kis gyerek,
hogy talán
a jószívû Télapó
sok szép ajándékkal
lepi meg.

 

 

 

Jön a Mikulás

 

A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Télapó itt van, hó a subája,
Jég a cipője, leng a szakálla.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta, szán repítette,
Gömbölyő zsákját százfele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.

Oly fehér a rét, a róna,
mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
csakhogy itt vagy télapó.

 

 

December 6 Miklós napja,
Tedd csizmádat az ablakba,
S reggel látod, milyen csodás,
Éjjel itt járt a Mikulás.

Puttonyában sok ajándék,
Édesség, tengernyi játék.
Tele rakva megannyi zsák,
Kikukucskál egy-két virgács.

Kis csizmában nagy mikulást,
Csokoládét, piros almát,
Aranydiót, mogyorót,
Hozott neked minden jót.

 

 

 

Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
Izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?

 

 

 

 

 

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Répa, cukor, csokoládé, jaj, de jó!
De a virgács jó gyereknek nem való!
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!

 

 

 

 

Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengos szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdon,
hová sosem ér a nyár.

 

 

 

 

 

Karácsonykor hull a hó,
hóban topog Télapó.
Nem látható,-hallható,
zajtalan jár Télapó.

 

 

 

Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezokön,
el is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipokbe suttyomban.

Sietos az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja ot az ablakokban
még sok üres kis csizma.

 

 

 

 

Csizma a lábán.
Jaj de mérges ez a Télapó
Szakállán sûrün hull a hó.
A sok gyerek dehogy bánja ezt
Hócsatázni, víg csatába kezd.
Dideregnek, majd megfagynak,
De az arcuk oly vidám,
Csingi-lingi szól a csengõ
sebesen csúszik a szán!

 

 

 

 

 

 

Éj-mélybõl fölzengõ
- csing-ling-ling - száncsengõ.
Száncsengõ - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdõ
- csing-ling-ling - száncsengõ.
Száncsengõ - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

 

 

 

 

 

 

 

Télapó! Télapó!
Hová lettél? Hol a hó?
Tudja a házból az összes gyerek,
hogy ma levelet küldök Neked.
Üzenik ok is
mind a hóra várnak
Szánkózni szeretnének,
meg nagy-nagy hó csatákat!
"Nem kérek én egyebet,
csak amit a gyerekek:
diót, csokit, mogyorót,
Ráadásul minden jót."

 

 

 

 

 

 

 

 

A Mikulás története meseszerűen kezdődik: volt egy ember, akinek a három lányát senki sem akarta feleségül venni, mert túl szegények voltak ahhoz, hogy hozományuk legyen. Mikor már ennivalóra sem futotta, az édesapa napszámba adta a gyermekeit.

Az első munkanapjuk előtti éjszakána lányok keservesen sírtak, majd letérdeltek egymás mellé és fohászkodni kezdtek Istenhez. Panaszaikat meghallotta az éppen arra járó Miklós püspök, aki éjszakánként nyakába vette a várost, hogy alamizsnát osszon a koldusoknak, akik a híd alatt laknak. Egyrészt elszomorodott a sorsuk miatt, másrészt pedig örült, hogy van Isten iránt bizalmuk. Visszatért a kolostorba, s felnyitotta azt a ládát, amelyekben a hívők ajándékait őrizte. Kivett egy marék aranyat, és visszament a házhoz.

Visszatérve Miklós püspök az aranyat bedobta azt az ablakon, majd elsietett. A lányok azt hitték csoda történt. Másnap a három nővér elment a templomba, megköszönték Isten kegyelmét, a csodát, ami velük történt és megkeresztelkedtek. Egy évvel később a csoda ismét megtörtént. A másik lánynak is adott egy marék aranyat. A lányok lépteket hallottak az ablak alatt, ezért kisiettek, ekkor látták meg, hogy egy piros köpenyes ember rohan el az ablak elől. Harmadik évben az ablak zárva marad, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át beszórta az aranyat.
A harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kandalló szerű tűzhelyre. A keszkenőbe rakott arany épp belehullott a harisnyába.


Ezután terjedt el a hír, hogy Tél-Apó minden évben megajándékozza a szegényeket. Egy idő után kitudódott, hogy ki is valójában a Mikulás, ugyanis az aranyat amit a legkisebb lány kapott a helyi aranykereskedő adott régebb en Miklós püspöknek. De ez alkalommal az is kiderült, hogy Miklós püspök minden évben december 5-én, névnapjának előestéjén rendszeresen megajándékozza a gyerekeket.

A keresztényüldözések idején elfogták, de kivégezni nem merték. A legenda szerint halálakor a lelkét angyalok vitték a végső nyughelyére, ahol egy forrás eredt. Innen hirdeti azóta is a Mikulás a szeretetet a gyerekeknek.

Erre a jóságos püspökre emlékezünk minden december 6-án, amikor is az ablakba állítjuk fényesre pucolt cipőinket, hogy másnap reggel ajándékokkal telve találjuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

http://www.dancingsantacard.com/en/step_3