Megható versek-idézeteek 2

Amíg élünk

Ne akkor szeresd, ha mar késő!
Ne akkor keresd, ha mar nincs ő!
Hiába könnyezel, öltesz gyászruhát.
Sorolhat szád, érte ezerszer imát.

Amíg élsz - s van kit-, addig szeress!
Vele örülj, simogasd, Vele nevess!
Szépítsd meg életét, amíg lehet.
Suttogj fülébe szerelmes verseket.

Verseidben nyújtsd felé kezed.
Köszönd, hogy társad volt neked.
Gyertyaszálnyi csak az életünk.
Szeress addig, amíg élhetünk.

Anya kérlek

Anya kérlek! Ne hagyj magamra!
Vigyázz rám,szükségem van reád!
Millió tüskét döftem most magamba,
melynek szilánkja belülről váj.

Anya kérlek! Ne hagyj magamra!
Bár tudom, rossz voltam talán,
hidd el, már megbántam százszor,
minden kis bűnöm és hibám !

Anya kérlek! Ne hagyj magamra!
bár tudom ,nem hallgattam reád,
s minden döntésem,minden tévedésem
ezer tüskével vissza száll reád.

Anya kérlek!Emelj fel engem
e porból, és vigyázz reám!
Ölelj magadhoz úgy, ahogy régen,
azon az első éjszakán!

Meggyesi Éva

Anyámról álmodtam

Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen.
Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében.
A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett,
mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.

Szép volt ez az álom, tündérien szép,
mert újra átélhettem az otthon melegét,
és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot,
mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot.

Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek,
mert tudom, van még hely, hová hazamehetek,
hisz amíg az álmok világában anyámra lelek,
én sem lehetek elárvult gyerek.

Kun Magdolna

Farkas Éva Játék mindörökké

Szeretnék mindig játszani,
Mosolyogva, nevetve szállni.
Álmokat kergetve élni,
Kék madárra naponta várni.

Szeretnék mindig játszani,
És nem kételkedni semmiben.
Távolba nézni hegytetőn,
Elveszteni,mi fáj idebent.

Szeretnék mindig játszani,
Átjátszani ezt az életet,
S úgy menni el egy messzi útra,
Hogy játszottam ,amíg lehetett.

Dsida Jenő : Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,

élni hív újra meg újra téged.

Ne nézz vissza a sáros útra,

legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet

szemed kékjében égjen a fényed..

Lásd meg végre, hogy szeretnek

még akkor is, ha nevetnek,

hisz mosolyt te csalsz arcukra,

ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,

hisz erőre így találsz.

S mi most bánatot okoz

később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,

de hinnünk mindig muszáj.

Fogd a kezem, ha úgy érzed,

hogy szívedből kihull az élet.

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,

ne sírj azon, mit meg nem tettél.

Gyere velem, én hívlak élni

vérző szívvel is remélni.

A szeretet halkan,csendben osztogatja magát,
Nem halljuk,csak érezzük ki nem mondott szavát.
Adja magát szülők által,érkezik baráttal,
Szerelemmé változik egy igaz,tiszta vággyal.
Adhatja mindenki,megkaphatja bárki,
Nem is kell érte nagy dolgot csinálni.
Elég az,ha hűségesen magunkba fogadjuk,
S amikor úgy érezzük,máris továbbadjuk.
Nem féltékeny,nem kérkedik,csendes, alázatos,
Ez ami a szeretetben olyan csodálatos.
Kerüli az erőszakot,hisz a békességben,
Nincs is nála fontosabb társ.
Egy nagy betegségben,nem pirula,
Nem orvosság gyógyít meg sebeket,
Többet ér mindennél a tiszta,hű szeretet.
Pedig ,,ő" csak halkan,
csendben osztogatja magát. ”

Szabó Lőrinc : VALAMI ÖRÖK

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasz néma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellő halk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árny hűs rejtelem,
valami, ami újul szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.

MI A BOLDOGSÁG?

.
Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,
Figyelj a lelkednek rezdüléseire.

A boldogság ott mélyen, tebenned van,
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.
Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,
Ébredő fény, melytől más lesz a világ.

Boldogság, amikor másnak adni tudsz,
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.
Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,
Megosztod, ha asztalodon van kenyér.

Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,
Letörlöd az érted hullott könnyeket.
Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,
Egy versben, egy dalban, ott a boldogság.

A boldogságért néha szenvedni kell,
Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!
Engedned kell, hogy szívedet mossa át,
S kezedet megfogja egy igaz barát.

Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,
Szívedből lassan eltűnik a teher.
Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,
Kicsiny csoda, de ez már a 'boldogság'.

.
Farkas Éva

"Mikor már nincs erőd küzdeni az árral....
.
Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak...
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek...

Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz...
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel...

Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás...
Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!

Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra....

Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!
Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!

.Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál."

(részlet JeepCKing: Ne add fel c. verséből)

Szép reggelt !

"Adj hálát reggel az ébredő világnak,
– örökbe kaptál egy újabb, szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle ?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz, ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
– jó érzésed csak fokozódni fog –
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot."

Aranyosi Ervin: Adj hálát reggel…

Hunyd le a szemed, éld az álmod,
Azzal sose törődj,mit mondanak mások.
Hisz Te lélegzel, Te nézel és Te látsz,
Magadnak választod, amit választottál.
Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy,
A legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt.
Találd meg a fényt a fekete éjben,
A boldogságot a boldogtalan létben.
A szikrát a bóbiskoló, álmosodó tűzben,
Az egyetlen virágot a kiszáradt mezőben.
Hallgass a lelkedre, ő érez, hisz és lát,
Így lehet akár egy percből is örökkévalóság

SÍR- ZOKOG A LELKEM...

Nézek a tükörbe,elfordulok menten,

akkora fájdalmat,okozott szívemben.

Szemem köré ásott,mély árkot a bánat,

sír-zokog a lelkem,nem mondom el másnak.

Ne tudja meg senki,boldogtalan vagyok,

akit úgy szerettem,ő végleg elhagyott.

Érdemes-e nekem,te utánad sírni,

szívemet, lelkemet,érted tönkre tenni?

Elfeledlek téged,nem sírok utánad,

legyél nagyon boldog,

Add szerelmed másnak!

Szerző: Sinka Éva

"Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! Majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakul a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly."

"Az idő...
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít."

Van Dyke,Henry

Mesélj apu

Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?

Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?

És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?

Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?

Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?

Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.

/Muhi János/

Kun Magdolna: Anyám mondta

Anyám egyszer azt mondta nekem,
nagy ez a világ édes gyermekem,
s te oly kicsinek érzed magad benne,
mint az a szálló homokszemcse,
mit süvöltő szél fúj messzi idegenbe.

Ez a nagyvilág nem kímél meg téged,
könnyekre sarkall, akárcsak az élet,
de te bátorsággal szállj majd vele szembe,
mert a bátorság az, mi szívedben van benne.

Lesznek majd kik, megaláznak téged,
kik nem lesznek mások csak ártó ellenségek,
akiknek nincs meg a bátorságuk ahhoz,
hogy szívükkel vegyék fel a harcot.

Ezért sosem győznek mindazok felett,
akikben végtelen erejű az ember-szeretet,
mert akikben végtelen az ember-szeretet,
azokat nem törhetik meg az érzéketlenek.

Isteni igazság

Mikor mások megaláznak, arra gondolj csak,
a sorskerék megfordulhat egy pillanat alatt,
s ki most megalázott téged, visszakapja azt
ami sebzett szívedben vérnyomokat hagy.
Mert az Isteni hatalom mindig igazságot tesz,
ezért sose legyél szomorú, és ne is keseregj.
Csak várj hittel, kitartással, míg eljön az a nap,
mikor az égi igazság az ellenfélre csap.

Kun Magdolna

1 - 2